Gyöngyös.INFO - Gyöngyös Információs, turisztikai és hír portálja

Közel félmilliós veszteséggel zárt be egy melegkonyhás büfé a kiskörei strandon. A vállalkozók szerint az ő esetük is mutatja, nincs minden rendben a fürdőhelyen és környékén.

– Jeleztük a polgármesternek, hogy a nyilvánossághoz fordulunk – mondják Gál Mariann és Benkó Tamás vállalkozók –, ám ő azt kérte, azzal kezdjük a beszámolónkat, hogy mennyi a tartozásunk. Való igaz, hogy több mint 400 ezer mínusszal zártunk, ám ez nem a mi hibánk, hanem a körülményeké, amelyekkel az ott maradó vállalkozók tovább küzdenek. 

A melegkonyhás büfét a kiskörei szabadvizű strandon 2008-ban bérelték a fiatalok. Hitellel indultak, s remélték, hogy a Tisza-tónál, egy többéves múltra visszatekintő fürdőhelyen, ha nem is egy év alatt, de szép lassan boldogulnak.
– Nem tájékoztattak minket arról, milyen forgalomra kell készülnünk – folytatják. – Lehet hogy ez a mi hibánk volt, lehet, hogy szándékos elhallgatás, de álmunkban nem gondoltuk volna, hogy a strand nyári forgalmát megállítja a 8500-as létszám. A bérleti szerződésünk egész évre szólt, holott a szezon, amikor tényleges vendégforgalom van, csupán két és fél hónap. Arra sem számítottunk, hogy a sulyom és a kagyló oly mértékben lepi el a standot, hogy többek is megsérülnek. Szinte mindennapos látvány volt, hogy a kisgyermekek lábát elvágta a kagyló, vagy komoly sérülést okozott a sulyom. Az akkori nyári zöldár miatt két hétig nem volt fürödhető víz, majd elterjedt, hogy rossz a vízminőség. Vettek vízmintát, amely szerint használható a strand, ám a korábbi híreket senki sem cáfolta, így a vendégek elmaradtak.

A vállalkozók szerint bajaikat tovább tetézte, hogy több nagy rendezvény is elmaradt, vagy nem a meghirdetett program szerint bonyolították le. A háromnaposra tervezett, pályázattal is megtámogatott triatlon fesztivál csupán egy délelőttös volt, a strandparti elmaradt, a marketing nem volt kielégítő. Mindennek az lett a következménye, hogy néha napokig nem volt érdemes főzni, a csúcsra járatott hétvégeken is 15–20 ezer forint megállította a bevételt. Mindeközben a büfé éves bérleti díja a két és fél hónapos fürdőidényre 610 ezer forint volt. Igaz, később ezt az önkormányzat 510 ezerre engedte le.

Ám arról még akkor sem szóltak, hogy az önkormányzat olyan szerződést kötött az áramszolgáltatóval, amelynek az lett az eredménye, hogy az első ténylegesen működő és termelő hónapban januárig visszamenően kaptak egy készenléti díjjal feltuningolt áramszámlát 318 ezer forintról. Hiába szóltak az önkormányzatnak, hogy felül kellene vizsgálni ezt a vállalkozók számára előnytelen szerződést, nem történt előrelépés. A nyár közepén már látszott, hogy nagyon kevés a vendég, nemhogy nyereséget nem lehet termelni, hanem a bérleti díjra sem futja.

– Július 24-én írtunk egy levelet a polgármesternek, amelyben jeleztük: több garantált program is elmaradt, nincsenek vendégek, nem megfelelő a programszervezés, így lehetetlenség kitermelni a bérleti díjat – jelzi Gál Mariann. – Akkor azt a választ kaptuk, hogy gondolkozzunk mi is rendezvényszervezésen. A helyi vállalkozók összefogtak és átbeszéltük, sőt konkrét tervet is készítettünk arra, hogy saját érdekeink miatt is hogyan lehetne javítani ezen a látogatottságon. Attól sem zárkóztunk el, hogy éjszakai diszkót szervezzünk, sőt a következő évekre is javaslatokat dolgoztunk ki. Például azt, hogy nyári sátortábort lehetne szervezni gyerekeknek. Felvettük a kapcsolatot a helyi programszervezőkkel, az önkormányzattal, ám fogadókészséget nem éreztünk.

A strand zárása után a büfé 480 ezer forint veszteséggel zárt. A bérlők szerint e katasztrofális forgalom hátterében a szervezetlenség, a programok hiánya és az irreálisan magas bérleti díjak állnak. A meglepetések azonban ezzel még nem értek véget. Közölték velük, amíg tartozásuk van, addig nem kapnak áramot, vagyis hiába lesz új bérlő, ő sem tud majd nyitni. A helyzetet a tulajdonos oldotta meg, aki vállalta, kifizeti a tartozást a helyhatóságnak, a vállalkozók majd neki törlesztenek.

– Én felajánlottam az önkormányzatnak, hogy ledolgozom a tartozást – emlékezik Gál Mariann –, hiszen eddig is nyakig ültem a programszervezésben, és nagyon szívesen segítettem volna továbbra is a települést a munkámmal és az ötleteimmel. Ám erre nem volt szükség. Most más helyen dolgozunk, s mondhatom, lényegesen olcsóbbak a bérleti díjak és nagyobb a forgalom. Azt szeretnénk, ha többé senki sem járna úgy, mint mi, vagyis kellő tájékoztatást kapnának a várható vendégforgalomról, reálisabb bérleti díjakkal dolgoznának, s megfelelő marketinget gyakorolnának, hiszen így ellehetetlenülnek a strandon dolgozó vállalkozók.

– Jól néznénk ki, ha minden vállalkozó, aki veszteségesen termelt, az önkormányzatot hibáztatná, vagy az újsághoz szaladna – summáz Szén József polgármester. – A panaszosok nem velünk szerződtek, hanem a büfé tulajdonosával, így ha vitájuk van, azt vele kell rendezniük. Azt is tudomásul kell venni, hogy az ilyen vállalkozásokra kockázati tényezőt jelent az időjárás, vagy adott esetben a lakosok pénzhiánya, szűkebb családi költségvetése. Aki ma a vendéglátásban dolgozik, annak magának is tennie kell azért, hogy jó minőségben szolgálja ki a vevőket, vagy esetleg saját programokkal csalogassa a vendégeket. Így nem értem azt a haragot, ami az önkormányzatra zúdul irányukból, hiszen ilyen esetben mindenki, aki ma vállalkozik és esetleg nem jön be a számítása, hibáztathatna minket.
A polgármester szerint a jövőben az ilyen eseteket a bérbeadóval kell rendezni, hiszen ahogy az önkormányzatnál fogalmaztak: ők nem foglalkoznak albérlőkkel.

 (Híreinket szállítja a Heves Megyei Hírlap)